Irány a Caféblog!

Kedves Olvasó!

A blog elköltözött. Mostantól a

http://depianyu.cafeblog.hu/

címen találod meg az írásaim.

Üdv! Fru

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 7. rész folytatás

A történet elejéhez kattints ide.

Anita igazi profi volt. Forró gyantával érkezett. Kérte, hogy vetkőzzek le, és terüljek el az ágyon, ahogy a kozmetikában szoktuk. Szófogadóan megtettem, amit kért, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült attól a két "aprócska" ténytől, hogy egy kórteremben vagyunk, ahol bármikor beléphet például egy nővér, és ezek a nővérek kifejezetten fenték a fogukat rám, illetve hogy a terhességem végén járva már olyan voltam, mint egy gömbhal. Egy nagy, szőrös gömbhal.

A szatír

Bő két hónappal ezelőtt kora reggel sétáltunk Bencével. Akkoriban még nagyon korán ébredt és kétszer aludt naponta, jobb esetben kétszer két és fél órát. (Ezt csak dicsekvésből írom, semmi köze sincs a tárgyhoz.)

Kakapara

Ezennel hivatalosan hadat üzenek a kakának, a kicsavarodott gyerekes, bokaszorítós, kakikenős pelenkázásnak, a takarítással kezdődő reggeleknek, az idegeskedésnek, a sírásnak, és mindennek, ami egy egy év körüli kisgyerek pelenkázásával jár és nehézséget okoz.

Szaranya

Leszerepeltem.

Kivagyok, mint egy ló

Most értünk haza játszóterezésből. A hónom alja és a hátam úgy megizzadt, hogy foltos a pólóm, mint a kamionsofőröknek. Olyan szagom van, mint egy disznónak. A derekam leszakad, és úgy érzem, nem bírom ki ezt a másfél órát, ami még altatásig van.

Bencét elvitték a szomszéd gyerekek egy kicsit játszani. Ezért tudok írni.

Két napja leszokott a délelőtti alvásról, így fele annyi időm jut a házimunkára, főzésre satöbbi.

Két hete nem hajlandó beülni a babakocsiba, ezért egy hétig a hátamra kötöttem, azóta ülni sem tudok, csak a padlón feküdni.

Ha gyalog megyünk le, hazafelé kézben hozatja magát és közben kiflifalatkákkal kell etetni. Na ettől izzadok meg és mégjobban leszakad a derekam.

1 hete a hülye időjárástól Bence is meghülyült, nem hagyja magát bepelenkázni, és minél idegesebb vagyok, annál jobban röhög rajtam. Tegnap már kiabáltam, és csapkodtam a kanapét, annyira feldühített.

 Legyen már vége a hülye időjárásnak és tanuljon meg rendesen járni, és ne legyen hülye. Csak ennyit kérek. 

Mi a divat?

Meghirdetni egy üres helyet, fogadni az érdeklődőket, válogatni, dönteni, majd nem szólni azoknak, akik várnak, abban reménykedve, hogy rájuk esett a választás... Hát ez.