Irány a Caféblog!

Kedves Olvasó!

A blog elköltözött. Mostantól a

http://depianyu.cafeblog.hu/

címen találod meg az írásaim.

Üdv! Fru

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 7. rész folytatás

A történet elejéhez kattints ide.

Anita igazi profi volt. Forró gyantával érkezett. Kérte, hogy vetkőzzek le, és terüljek el az ágyon, ahogy a kozmetikában szoktuk. Szófogadóan megtettem, amit kért, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült attól a két "aprócska" ténytől, hogy egy kórteremben vagyunk, ahol bármikor beléphet például egy nővér, és ezek a nővérek kifejezetten fenték a fogukat rám, illetve hogy a terhességem végén járva már olyan voltam, mint egy gömbhal. Egy nagy, szőrös gömbhal.

A szatír

Bő két hónappal ezelőtt kora reggel sétáltunk Bencével. Akkoriban még nagyon korán ébredt és kétszer aludt naponta, jobb esetben kétszer két és fél órát. (Ezt csak dicsekvésből írom, semmi köze sincs a tárgyhoz.)

Kakapara

Ezennel hivatalosan hadat üzenek a kakának, a kicsavarodott gyerekes, bokaszorítós, kakikenős pelenkázásnak, a takarítással kezdődő reggeleknek, az idegeskedésnek, a sírásnak, és mindennek, ami egy egy év körüli kisgyerek pelenkázásával jár és nehézséget okoz.

Szaranya

Leszerepeltem.

Kivagyok, mint egy ló

Most értünk haza játszóterezésből. A hónom alja és a hátam úgy megizzadt, hogy foltos a pólóm, mint a kamionsofőröknek. Olyan szagom van, mint egy disznónak. A derekam leszakad, és úgy érzem, nem bírom ki ezt a másfél órát, ami még altatásig van.

Bencét elvitték a szomszéd gyerekek egy kicsit játszani. Ezért tudok írni.

Két napja leszokott a délelőtti alvásról, így fele annyi időm jut a házimunkára, főzésre satöbbi.

Két hete nem hajlandó beülni a babakocsiba, ezért egy hétig a hátamra kötöttem, azóta ülni sem tudok, csak a padlón feküdni.

Ha gyalog megyünk le, hazafelé kézben hozatja magát és közben kiflifalatkákkal kell etetni. Na ettől izzadok meg és mégjobban leszakad a derekam.

1 hete a hülye időjárástól Bence is meghülyült, nem hagyja magát bepelenkázni, és minél idegesebb vagyok, annál jobban röhög rajtam. Tegnap már kiabáltam, és csapkodtam a kanapét, annyira feldühített.

 Legyen már vége a hülye időjárásnak és tanuljon meg rendesen járni, és ne legyen hülye. Csak ennyit kérek. 

Mi a divat?

Meghirdetni egy üres helyet, fogadni az érdeklődőket, válogatni, dönteni, majd nem szólni azoknak, akik várnak, abban reménykedve, hogy rájuk esett a választás... Hát ez.

Keserédes hála

Ma is, mint minden nap, amikor az időjárás megengedi, kimentünk Bencével a játszótérre. Hogy korrekt legyek, napi háromszor szoktunk lejárni, úgyhogy most a reggeli játszóterezésről mesélnék egy kicsit.

Anyanap

Kavarognak bennem az érzelmek. Egyik pillanatban boldog vagyok, a másikban már szomorú és elkeseredett. Az egész napra leginkább a káosz "bélyeg" ragad a legjobban, akkor is, ha a történéseket nézzük, akkor is, ha a lelkemben uralkodó viszonyokat.

Makara Máté kérése

Máté Apa legynagyobb fia. Együtt éltünk több mint egy évet, és úgy éreztem, nagyon megkedvelt minket. Mi is őt, de most ez a bejegyzés róla szól. Amikor elköltöztünk, nagyon el volt szontyolodva. Azért, hogy már nem láthat bennünket minden nap, és hogy milyen lesz az élete nélkülünk.

Mit is mondhatnék? Hazudtam.

Ma beszólt egy ötéves. Két mondattal annyira zavarba hozott, hogy a végén menekülésképpen hazudni kényszerültem neki. Az eset mélyen elgondolkodtatott. Szembesített az életemmel, és azzal is, hogy vajon én hogyan akarom nevelni Bencét. Őszintén persze, de mennyire?

Önsajnálat - fúúúúúúúúúúúúúj!

Tegnap egy naaaaaaaaagy szülinapi családi partit követően hirtelen ketten maradtunk Bencével. Vacsi után még hagytam egy kicsit az etetőszékében, hadd nézze kedvenc gyerekdalait a YouTube-on, én pedig kiszöktem az erkélyre cigizni. (ezisfúj) És ekkor rám szakadt a magány.

Lencsibabaelv - Vedd le a polcról, használd, majd tedd vissza oda, ahová való!

Forrás: bebizsiraf.hu

Volt egyszer egy pasim. Talán két hónapot jártunk. A kapcsolatunk abból állt, hogy amikor rosszullétig berúgott, megjelent nálam, én ápoltam, volt, hogy a fejét a csap alá kellett tartanom, hogy jobban legyen, aztán hozzám bújt az ágyban, elmondta, hogy milyen jó, hogy vagyok neki, az ő "Lencsi babája", édesen dörmögve elaludt, majd másnap reggel elment, és nem láttam a következő heti rosszullétéig. Ennyi. Két hónap kellett, hogy véget vessek ennek. Azóta is jóbarátom, de sosem merném még egyszer igazán közel engedni magamhoz.

Otthon, édes...

"I'm living in the moment, I'm living my life....
I've got peace in my mind, peace in my soul...
Wherever I'm going, I'm already home..."
Ezt az "okosságot", mint a legtöbbet mostanában, a Facebookon találtam. Pikk-pakk fordításban a következőt jelenti:
"A pillanatban élek, élem az életem...
Béke van az elmémben, béke a lelkemben...
Bárhova megyek is, máris otthon vagyok..."

A jegyzet, amitől hónapok óta rettegek

Amikor Bence megszületett, vele együtt megszületett bennem HepiAnyu is. Persze nem ez a hülye név (még most is utálom, de a HepiMami már foglalt volt a bloggeren), hanem az ötlet, hogy minden örömömet, amely Bencéhez kötődik, valamilyen formában megörökítsem.
Néhány hónapja azonban megszületett DepiAnyu is, és persze ennek is konkrét oka volt.

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - Utsó rész

Hát Srácok, az van, hogy én ezt a sztorit baromira unom. És amit unok, azt ugye, képtelen vagyok viccesen megírni.






(A történet elejét keresd itt.)

Hallgass a szívedre!

ByeAlex goes to Malmö... - avagy Te menj a fenébe, Sarka Kata!

Sztoriban vagyok. A kórházi másfél hónapomat írom. Helyesebben írnám. Mert tegnap este történt valami. ByeAlex megnyerte az "A Dal" című versenyt és vele együtt a repjegyet Malmöbe, az Eurovíziós Dalfesztiválra.
Erre mondhatná bárki, hogy kit érdekel? És igaza lenne.

Női szeszély

Fotó: sutigyar.hu

Nem, nem a kedvenc sütimről lesz szó ebben a posztban, de azért egy fotó erejéig emlékezzünk meg róla. (Az általam ismert női szeszély egyébként rózsaszín, málnás vagy epres, arra már nem emlékszem, mert olyan régen ettem, és a Jégbüfében lehet kapni a Ferenciek terén.)

Ma reggel

Egy anya olyan, mint a levegő. Csak akkor vesszük észre, hogy mennyire fontos, amikor nincs velünk. 
Ezt a gondolatot Adra barátnőmtől hallottam, aki szintén hallotta valakitől. De nem a forrás a lényeg, hanem a mondanivaló, és hogy árvaként minden szavával egyetértek. Kivéve a kizárólagosságát. Szerintem ugyanúgy érvényes egy apára, testvérre, nagyszülőre, barátra vagy bárkire, aki a szeretteink körébe tartozik.

Végrendelet

A minap kiírta a Facebook egy számomra nagyon kedves kollégám születésnapját. Kedves dolog tőle, bár ezesetben visszanyalt a fagyi. A srác ugyanis pár hónapja elhunyt. Mégis sorra kapta a szülinapi üzeneteket. Erről az jutott eszembe, hogy itt az ideje megírnom a saját virtuális végrendeletem.

Vannak napok

"Vannak napok, hogy az ébredés után nem sokkal elkezdem várni az altatást, és egy pohár bor ebéd helyett nem tűnik olyan borzalmas ötletnek; vannak napok, hogy annyira szeretem a gyereket, hogy senki mást nem marad energiám szeretni, magamat sem; vannak napok, amikor pont úgy nézek ki, mint azok az anyák, akikre korábban ránézve azt gondoltam, hogy én soha nem fogom ennyire elhagyni magam..."

Dora Hurley

Fruzsi lajtorjája - avagy vihar a biliben, no meg a Markó utcában

2009-et írunk. Még fogalmam sincs arról, hogy egyszer majd anyuka leszek biológiai értelemben. "Csak" egy 16 éves kiskamasz mindennapjaiban működöm közre. Ennek során fenntartom az ő, édesanyámtól örökölt garzonlakását is.

Le az érzelmi zombikkal!

Minden nő, legalább egyszer az életében, találkozik vele. A szerencsétlenebbje, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a "szadomazo" típusúak akár többször is.

Első

Több mint három napja nem írok a HepiAnyura. Hogy első főnököm, Havasi Rajmond egyik fősorával éljek: talán nem véletlenül. Mert nem vagyok hepi. Egyáltalán. Persze, a mindennapi boldogságok, a tündéri Bence-villanások megvannak, de emellett lehetek unhepi, nem?
Persze mondhatjátok erre, hogy "Ki a szart érdekel?", és igazatok van. Én meg erre azt mondom, "Kapjátok be!" és jól megsértődöm Rátok, és nem írok semmit.
Én nyertem.


ui.: Azért röhögnék, ha ezzel a bejegyzéssel olvasócsúcsot érnék el.