Női szeszély

Fotó: sutigyar.hu

Nem, nem a kedvenc sütimről lesz szó ebben a posztban, de azért egy fotó erejéig emlékezzünk meg róla. (Az általam ismert női szeszély egyébként rózsaszín, málnás vagy epres, arra már nem emlékszem, mert olyan régen ettem, és a Jégbüfében lehet kapni a Ferenciek terén.)




Ez a poszt az én szeszélyeimről, helyesebben csak egyről, a ma reggeliről szól.
Néhány napja Bence bátyja, Máté készített pár videót egy iPhone alkalmazással, amelyeken Bence különböző képi effektekkel felrobban a szobában. Az applikáció kiváló, a hatás döbbenetes. Először elborzadtam, amikor megláttam a filmeket, de aztán poénra vettem, hiszen az is volt Máté részéről, és tudtam a filmek profizmusán mosolyogni. Olyannyira, hogy a legélethűbbet, amin Bence után még a nappali parkettája is felperzselődik, ki is tettem a blogok Facebook oldalára. Talán úgy tekintettem ebben az esetben Bencére, mint mindannyiunk imádott Kennyjére a South Parkból.

De ma reggel felébredtem, és női szeszélyem folytán egészen másképp néztem ezekre videókra. Hiszen hiszek a gondolat teremtő erejében, méginkább a kimondott szóéban. Ebből kiindulva egy videó, ami gyakorlatilag kész tényként ábrázolja a történéseket, megengedhetetlen. El is szégyelltem magam, hogy hosszú napokig tudtam másképp gondolkodni.
Miután erre rádöbbentem, megkértem Mátét, hogy távolítsa el a filmeket az internetről, aki ezt, miután a fenti gondolatmenetet megmagyaráztam neki, egy szó nélkül megtette. Köszönet érte.

Azt pedig, hogy ilyen hülye tudok lenni, még egy pár napig emésztenem kell. Hát ilyen ez a női szeszély...