Otthon, édes...

"I'm living in the moment, I'm living my life....
I've got peace in my mind, peace in my soul...
Wherever I'm going, I'm already home..."
Ezt az "okosságot", mint a legtöbbet mostanában, a Facebookon találtam. Pikk-pakk fordításban a következőt jelenti:
"A pillanatban élek, élem az életem...
Béke van az elmémben, béke a lelkemben...
Bárhova megyek is, máris otthon vagyok..."

A jegyzet, amitől hónapok óta rettegek

Amikor Bence megszületett, vele együtt megszületett bennem HepiAnyu is. Persze nem ez a hülye név (még most is utálom, de a HepiMami már foglalt volt a bloggeren), hanem az ötlet, hogy minden örömömet, amely Bencéhez kötődik, valamilyen formában megörökítsem.
Néhány hónapja azonban megszületett DepiAnyu is, és persze ennek is konkrét oka volt.

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - Utsó rész

Hát Srácok, az van, hogy én ezt a sztorit baromira unom. És amit unok, azt ugye, képtelen vagyok viccesen megírni.






(A történet elejét keresd itt.)

Hallgass a szívedre!

ByeAlex goes to Malmö... - avagy Te menj a fenébe, Sarka Kata!

Sztoriban vagyok. A kórházi másfél hónapomat írom. Helyesebben írnám. Mert tegnap este történt valami. ByeAlex megnyerte az "A Dal" című versenyt és vele együtt a repjegyet Malmöbe, az Eurovíziós Dalfesztiválra.
Erre mondhatná bárki, hogy kit érdekel? És igaza lenne.