Leszerepeltem.
Nem tudom, mit kell tenni, ha szaros popsival megfeszítve egész testét, kicsavarodik a kezemből. Nem tudom, hogyan kell megőrizni a nyugalmamat, ha minél idegesebb vagyok, ő annál jobban nevet.
Nem kiröhög. Egész egyszerűen félreérti az ingerültségem, és azt hiszi, mókázom. Bennem pedig nőttön nő a feszkó, míg végül ordítok. Bele az arcába. Még mindig nevet. És tépi ki magát a kezemből. És ekkor belebokszolok a kanapé támlájába. Erre még jobban nevet. És ekkor dühösen fölkapom, és úgy, pelus nélkül beteszem a járókába.
Ekkor elkezd sírni. És bepisil.
Én pedig szégyellem magam. Végtelenül.
Leszerepeltem.
Ilyet én is csináltam... Az enyém már 2 éves elmúlt, és mostanra könnyebb lett. Én az első 2 évet túlélőtúrának hívtam.
VálaszTörlés